Gandalf, a mágus J. R. R. Tolkien Hobbit és A Gyűrűk Ura című regényeiben. A név maga nem Tolkientől származik, a verses Eddában Gandalf egy törpe mellékszereplő neve.

Gandalf az istari (mágusok) rendjének tagja. A maiák egyike, akiket Valinor urai négy társával a harmadkor elején Középföldére küldtek, hogy segítsék a népeket a második Sötét Úr, Szauron elleni küzdelmükben. A többi maiához hasonlóan nem öregedett, feltételezik, hogy eleve öregemberekként érkeztek. Főképp tanácsaikkal, bölcsességükkel és mágikus hatalmukkal segítették a halandókat. Amikor a harmadkor ezredik éve körül Középföldére érkezett, Círdantól, Mithlond (Szürkerév) tünde urától megkapta a Naryát, vagy más néven a Tűz Gyűrűjét, az Eregionban kovácsolt Három Gyűrű egyikét. Érkezése után kétezer éven keresztül munkálkodott, számos szövetségest felsorakoztatott maga mellett, akik segítségére siettek a Szauron elleni végső harcban. A harmadkor 2063. évében a Fehér Tanács (a szövetségesek tanácsa) kérésére Dol Guldurba, (Szauron erődjébe) ment kémkedni, ám akkor még nem tudta kideríteni, ki uralja azt. 2850-ben ismét bejutott és rájött, hogy ura maga Szauron. Az ott raboskodó törp úrtól, Thráintól, aki maga is a Hét Gyűrű egyikének birtokosa volt, megszerezte Erebor, a Magányos Hegy kulcsát, és sikerült megszöknie onnan. Később Gandalf sugalmazta Thráin fiának és egyben utódának, Tölgypajzsos Thorinnak, hogy foglalja vissza Erebort, és a Társaságba vegye be Zsákos Bilbót a Megyéből, talán azért, hogy a későbbiekben, a Megyében élő félszerzetekre is számíthasson. Ekkor még nem tudhatta, hogy a döntésének sokkal fontosabb következményei lesznek, a kaland során ugyanis Bilbó szert tett az Egy Gyűrűre. Gandalf gyanította, hogy valóban az Egyről, de legalábbis egy Nagy Gyűrűről van szó, ezért a Kószákkal állandóan figyeltette a Megyét.

2001-ben rávette a hobbit-földről, a Megyéből elvándorolni készülő Bilbót, hogy ajándékozza a Gyűrűt unokaöccsének, Zsákos Frodónak, maga pedig a Szauron elleni szövetség, a Fehér Tanács fejéhez, a mágus Fehér Szarumánhoz fordult, aki a rendjük feje is volt egyben. Szarumán azonban már régóta tervezte, hogy valamiképp megszerzi az Egy Gyűrűt. Mikor Gandalf megtudta szándékát, és megtagadta tőle a segítséget, Szarumán bebörtönözte Orthancban, ahonnan azonban sikerült megszöknie. A Gyűrűt közben Frodó az eriadori kósza, Aragorn segítségével iszonyú veszedelmek közepette Elrond otthonába, Völgyzugolyba vitte, ahol az összegyűlt szabad népek képviselői Gandalf szándékainak megfelelően elhatározták, hogy a Gyűrűt Mordorba, az ellenség földjére viszik, és ott a Végzet-katlanban (az egyedüli lehetséges helyen) megsemmisítik. Ezt követően megalakult egy kilenctagú expedíció, a Gyűrű Szövetsége, melynek ezt végre kellett hajtania, és amelynek Gandalf lett a vezetője. Azonban Móriában Gandalf megküzdött egy balroggal, mivel az útját állta a Szövetségnek. Mindketten lezuhantak a bánya mélyébe majd a hegyekbe, ahol Gandalf végül legyőzte a balrogot, ám a Szövetségtől elszakadt, és végül teste is elpusztult. A Valák visszaküldték, hogy feladatát végrehajtsa, ám ekkor már nem földi testében. Ő lett az ellenállás vezetője is (Fehér Gandalf). A Gyűrűháború során megszabadította Rohan királyát, Théodent Szarumán befolyásától, sőt kizárta Szarumánt a mágusok közül. Harcolt a Kürtvári csatában, később Gondor ostromában is. Minas Tirith kapujában összemérte erejét a Boszorkányúrral. Miután a Háború véget ért, Gandalf a Gyűrűhordozók utolsó csapatával visszatért Valinorba.

Nevei

Eredeti (maia) neve Olórin. A Gandalf nevet a középföldei emberek adták neki, először mint Szürke Gandalf ismerték, majd a Gyűrűháborúban a szövetség vezetőjeként Fehér Gandalf néven. A tündék között és Gondorban Mithrandirként (Szürke Zarándok) ismerték. A törpöknél a neve Tharkun, keleten Incanus. A rohani Gríma a Két Toronyban Láthspellnek (az eredeti műben jelentése: rossz hír, a magyar fordításben ebből vészhírnök lett) nevezi.